Gondolatok, amik eszembe jutnak egy hosszú út során. 

Cél

Ha van egy célod, azért tegyél meg mindent! Úgy nőttem fel, hogy ha sikerélményem volt inkább csendben maradtam, mert nem akartam, hogy elvegyék az örömöm otthon, vagy a barátaim a suliban. Mivel csak bántást vagy rosszindulatú reakciót kaptam, ha elmondtam valami jó hírt, gyorsan megtanultam, hogy az irigység minden emberben benne van és nem sokan tudják ezt félretenni és magukkal foglalkozni. Ha van egy célod, küzdj meg érte, akármilyen akadály is kerül eléd. A cél fontos, hogy ne legyen túl kicsi, se túl nagy. Át kell gondolni, mi okozhat sikert és mi sikertelenséget. Nálam az billentett ki az egyensúlyból, a flowból, hogy elkezdtem azon gondolkodni mit, miért csinálok, mert jöttek a körülöttem lévő „jó baráti” tanácsok, aggódások, kérdések, hogy MIÉRT csinálod. Én persze, nem tudtam logikus magyarázatot adni, mert úgysem értenék, gondoltam. De, tudom, mit miért csinálok. Mindig is tudtam, csak fáradt voltam elmagyarázni, és amúgy is titkoltam, hogy egyszer egy Életmódváltó Programot szeretnék felépíteni üzletként, ha majd alkalmas leszek rá. Ha nincs meg a flow könnyen kieshetünk a céltudatosság útjáról, ami tévutakra vihet. Nekem igazából nem is a cél elérése a legfontosabb, persze az is nagyon fontos, de maga az út, hogy jókedvűen, vidáman menjek rajta végig és szeressem, amit csinálok sokkal fontosabb. Kislányként mindenkinek adni akartam, szeretetet, segítséget, biztatást. De, felneveltem magamat újra, ahogy az előző kapcsolatom előtt is és most magamnak adom az energiát nem másoknak, mert már tudom, hogy senki nem értékeli. És, ha elfáradok nekem senki nem fog adni, csak én tudok adni magamnak. A flow egy robotpilóta üzemmód, amikor nem tudod miért csinálod, de élvezed az adott dolgot. Ne engedd, hogy elrontsák a mérgező emberek!

Rugalmasság

Mindig is vonzott a színpad világa, a sport és a versenyzés. Ennek ötvözete a fitnesz világ, ezért is szerettem bele nagyon. Itt az esztétika és a sportteljesítmény egyaránt számít, valójában az összkép a fontos, ez egy szubjektív sport, de mindenki magával versenyez. Ez benne az izgalmas.

Otthon szégyelltem, hogy mutogatom magam bikiniben egy színpadon mások előtt, de a szívem mélyén csak arra vágytam, amire mindenki más... elismerésre, elfogadásra és szeretetre. Ennél nincs is nagyobb boldogság számomra, ha kifejezhetem azt a szeretetet, életkedvet, kisugárzást, ami bennem van. És ha még másokat is motiválok, boldoggá teszek vele, az külön öröm számomra. A boldogságom azonban beárnyékolta a családnak való örökös megfelelési kényszer. Hogy nem felel meg a párom az ő elvárásaiknak, az étrendem az ő étrendjüknek, mert más, mert egyoldalú, mert cukormentes, glutén mentes néha szénhidrát mentes is, ami számukra elképzelhetetlen. Mindig mondtam, hogy ez a diéta egészségesebb, mint az édesipari hulladékok, amiket ők esznek. Kérlek szépen ne ítélkezzetek, mert nem értek vele el semmi jót. Egyke gyerekként meghatározó szerepet játszott a szüleim véleménye az életemben attól függetlenül, hogy tudom, hogy jó természetű ember vagyok és értékes. Ahhoz, hogy változtathassak a programon, fontos tudnom, mikor és hogyan programoztak be kiskoromban És meg kell szabadulnunk a félelmeinktől ahhoz, hogy megkaphassuk azt a szeretetet, amit senkitől sem kaptunk meg. Minden egyes nap új lehetőségeket kínál a lelki gyarapodásra, a házastársi vitákban az anyukánkkal folytatott vitáink térnek vissza. Hagyjuk magunk mögött a múltat és gyógyuljunk meg! Minden kihívás, amivel szembe nézünk, akár térdre is kényszeríthetne minket. Voltaképpen a félelmünk győz le minket, attól félünk, hogy nem leszünk képesek ellenállni. Ha azt érezzük, hogy kibillenünk az egyensúlyból pánikba esünk, elég csak arra gondolni mi történhet velünk, ha... és már ki is billentünk. Ezért követel óriási önfegyelmet és fókuszt a versenyfelkészülés. Aki él, az fél is. Légy mindig a jelenben, hogy megtaláld az utat, ami egyre feljebb visz. Az egyensúly a jelenhez igazodik, így tudunk megbirkózni bármivel, amit a következő pillanat hoz. Éveken keresztül titkoltam, hogy versenyre készülök, egyedül Csabának mondtam el, mert a családom előtt szégyelltem. Bár 2017-ben megnyertem a magyar bajnokságot, és azt a versenyt a szüleim is tudták, de akkor még nem mertem elmondani, hogy nekem ez az életem, a küzdés, edzés, fegyelemre tanítás, példamutatás és a környezetem motiválása. Ez olyan nagy baj? Nem szteroidokat szeretnék szedni, csak kihozni magamból a maximumot és büszke lenni magamra, hogy kitartottam és legyőztem a félelmeimet, a kételyemet magamban, a cukorfüggéséget, a lustaságot, a lelki fájdalmakat és a középszerűséget. Egyfolytában attól tartottam, hogy, ha a nyilvánosság előtt kiderül, hogy versenyzek kitagadnak otthon, vagy nem fognak szeretni, mert más vagyok. Ezért hagytam ott a tökéletes kapcsolatom, azt a férfit, aki levette ezt a terhet a vállamról, hogy az álmaimat követhessem, fegyelemmel, kemény munkával. Hosszú ideig magamat okoltam, hogy ezt szeretem és, ezt képviselem, de a szégyen volt a legnagyobb teher az egészben. Ma már tudom, nincs miért szégyenkeznem. Ha tudjuk kik vagyunk és mit képviselünk, bölcsek lehetünk.

Kudarctól való félelem

Mi lenne, ha nem félnék a tévedéstől? Amikor nem törődünk a félelemmel, azt a választ kapjuk, amit keresünk. Amikor szembe nézünk félelmeinkkel, az a legkeményebb küzdelem lesz, de ha nyitottak és kezdeményezők maradunk, megerősödve kerülünk ki a küzdelemből. Imádom az embereket, imádom a rezgésiket érezni és tudni, hogy ők is átmentek azon, amin én. Szeretek segíteni, átadni valamit, ami könnyít a mindennapi nehézségeken. Büszke vagyok az önállóságomra, büszkeségemre, és segítőkészségemre. Nem vagyok hisztis fajta, amikor úgy érzem, hogy minden összeesküdött ellenem elvonulok a lakásomba, vagy az erdőbe és kifutom magamból, amíg rá nem találok a mélységes nyugalomra, ami ott van a fákban és a virágokban is. Mosolygok, milyen csodálatos a sorsom. Megvan mindenem, segíthetek az embereknek, az utamon vagyok és tudom, hogy a csúcs még messze van. Két éve lett vége a kapcsolatomnak, bár a családom nyomására, de mégis sokat köszönhetek nekik, és már nem haragszom rájuk, mert, ha az univerzum is úgy akarja nem lett volna vége, vagy még lesz folytatása. Minden akadálynak értelme van, hogy elég nyitottak vagyunk-e, elég bátrak kimászni belőle vagy megrekedünk benne. Már nem rohanok annyira, nem edzem túl magam, nem kínzom annyira magam, mert, ha figyelünk rátalálunk a dallamra, ami a mi dalunk és összhangba kerülünk azzal, akik vagyunk. Ami felé tartunk, az logikusan következik abból, akik perpillanat vagyunk. Az akadályok mérföldkövek, ez a jele annak, hogy jó irányba haladunk.

Monotonitás

A verseny felkészülés nagyon egyhangú elfoglaltság, reggel futás vagy edzés a teremben cardio gépen ezelőtt vagy utána reggeli pl. zabkása fehérjeporral vagy tojás zöldségekkel. Majd három óránként zöldség husival vagy hallal és megint edzés. Majd pihenés, közben persze munka :) Calvinnel szoktam futni reggelente, ő egy irtó cuki Border Collie. 2 éve új életet kezdtem vele, amiben ő nagyon sokat segített. Főleg a monotonitás tűrésében és a jelenben maradni, a gondoskodást pótolni, hogy mindig törődjek mással is ne csak magammal, akkor is, ha rossz kedvem van. A kovid miatti bezártság alatt kaptam a Szerelmemtől, vettünk neki fekhelyet, játékokat, pelenkát és tálakat inni-enni. Elképzelhetitek, egy lakásban szobatisztaságra nevelni egy kutyát milyen óriási élmény volt. Hasmenés hasmenés után, mert valami idegen dolgot evett az utcán, és még nem volt elég erős a szervezete, de magtanítottam, hogy azt nem szabad, így azóta szót fogad. Most már olyanok vagyunk, mint a tesók. Folytatás hamarosan....