Engedd el az önkorlátozó hiedelmeidet, és az “ez vagyok én” dobozodból tedd át a “van egy ilyen gondolat a fejemben” dobozodba. Ezzel semlegesíted, és ha valami semleges, akkor sokkal könnyebb eldöntened róla, hogy kell-e az életedbe vagy elbúcsúzhatsz tőle.
Mert szerencsére attól, hogy egyszer bekerült egy gondolat a fejedbe és hatást gyakorol rád, nem kísért életed végéig. Te döntesz, hogy egy gondolatnak mekkora jelentőséget, mekkora igazságtartalmat és mekkora befolyást tulajdonítasz.
Hagyd abba a “hogy nézel ki?” “nem pihenhetsz, mert akkor nem érsz semmit”, “ne örülj, úgyis elmúlik nemsokára”, “ ha hibázol az azt bizonyítja, hogy nem érdemelsz semmit” önmonológokat.
A jó hozzáállás olyan, hogy a rossz gondolat hatására sem magad ellen cselekszel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.